| Farkas Anita |
Néhány éve jelent meg az akkor nyolcvankilenc éves Edith Eva Eger A döntés című könyve, amelyben a kassai származású, hét évtizede az USA-ban élő klinikai pszichológus a saját élettörténetén keresztül bizonyítja: van kiút az elme koncentrációs táborából, meg lehet szökni a mégoly szörnyű múlt elől is. A holokauszttúlélő Eger a szokásos memoárokon messze túllépő, sodró lendületű, egyszerre nagyon izgalmas és okos kötete elsőre nehezen képzelhető el adaptált formában, nem véletlen, hogy a szöveget színpadra alkalmazó Székely Csaba is inkább a mű első felére koncentrál, az Auschwitzban töltött egy évvel a középpontban. A kétszemélyes előadás persze nemcsak az alapjául szolgáló írás miatt vonzhatja a közönséget, hanem mert a Csányi Sándor – Tenki Réka házaspárnak ez az első közös színházi munkája. A hasonló próbálkozások, mint például Rezes Judit és Szabó Győző Loveshake című nyilvános párkapcsolati terápiája, általában nagy hatással vannak a nézőkre, nyilván a mögéjük képzelt bulvárfaktor miatt is. Nincs ez másként most sem, igaz teljesen más okból: a katartikus zárómonológ alatt a mellettem ülő idős hölgy folyamatosan a könnyeit törölgette. Ez Edith Eva Eger és a három alkotó közös érdeme – a rendező és több karakterszerepben is feltűnő Csányi Sándor állítása szerint mintha egész eddigi életében erre a szövegre várt volna –, de a legnagyobb terhet természetesen Tenki Réka viszi. Ő az Egyasszony című monodrámában már bebizonyította, milyen jól áll neki az eszköztelen színpadi egyedüllét, és ezúttal talán még nagyobb lelki ívet jár be, a haját hol összefogva, hol kiengedve ugyanolyan hiteles pajkos-szerelmes fiatal lányként, mint táncoló rabként Mengele előtt vagy élőhalottként a hullák között fekve. A döntés a komor téma ellenére – főként Csányi beugrásainak köszönhetően – ráadásul nem fél időnként vicces lenni, talán ezzel is aláhúzva a felszínen közhelyesnek tűnő, de nagyon is megérlelt és többek közt a posztraumásstressz-kezelésben világszerte sikerrel alkalmazott egeri gondolatot. Vagyis hogy történjen veled bármilyen szörnyűség, vegyen körül bármilyen gonoszság, ha túléled, a jövő már tényleg csak rajtad múlik: „Nem tudjuk, hova tartunk, nem tudjuk, mi fog történni, de senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz. […] Te döntesz. Arra figyelsz, amit elvesztettél, vagy arra, ami még megvan.”
(A döntés. Tenki Réka és Csányi Sándor előadása. MOM Kulturális Központ)
***
Az új Superman-film bemutatója még nagyobb reflektorfénybe helyezte az illegális migráció kérdését az USA-ban, Trump előbb szuperhősköpenybe bújt, majd E. T-.-vel együtt küldte haza a bevándorlókat.
Nemcsak teoretikus, de nagyon is gyakorlatias elképzelései voltak a trianoni trauma kezelésének lehetőségeiről.
Az ember elengedheti Magyarországot, de Magyarország nem engedi el az embert – e szavak kíséretében vette át Robert Lantos, a Hunyadival nagy ismertséget szerző filmproducer a Magyar Filmakadémia életműdíját a Moz.Go – Magyar mozgókép fesztiválon, ahol életéről és munkásságáról beszélgettünk vele.
A jövő most kezdődik – és talán Budapesten írják.
A Recirquel a világon egyedülálló produkcióra készül: Vági Bence társulata a Millenáris Nagycsarnokában kelti új életre az antik mítoszokat, középpontban Dido és Aeneas szerelmi tragédiájával.
A Magyar Mozgókép Díjjal frissen kitüntetett Kriskó Ancsa smink- és maszkmesterrel beszélgettünk szakállakról, sebekről és arról, szabad-e megfiatalítani Táncsics Mihályt.
A zéró bizonyítékkal alátámasztott feltételezéseiben egészen odáig jut, hogy a támadás akár közös magyar–orosz akció is lehetett.
A helyszínre kiérkező szászsebesi rohammentősök egy 60 év körüli és egy 30 év körüli férfi áldozat esetében csak a halál beálltát tudták megállapítani.
